Éjszakák kanapékon, a nagykörút a nappalink
Már mióta várok, elkésel megint
És azt mondod csak illúzió az idő, mikor nyelvet ölt a tél
Nyakunkba vesszük a várost és esik – nem baj, hogy szemerkél
Kacagunk a semmin - se ütem, se vonal, se szín -
Mint a szerencsések, akik nem is tudják, mi miért élünk így
Beleégünk a mába,
Hogy a múlt elképzelt valósága
Ragyogjon úgy, hogy azt mondhassuk majd:
Semmi sem volt hiába
Tágul a tér, mit sem ér a számolgatás
Úgyis csak úgy érem el, ha jól csinálok úgy, hogy nem érdekel
Így indulok el, és ha út közben lesz majd egy pihenő
A fűben fekve nézzük az égen, hogy az csillag vagy repülő
Beleégünk a mába,
Hogy a múlt elképzelt valósága
Ragyogjon úgy, hogy azt mondhassuk majd:
Semmi sem volt hiába
Beleégünk a mába,
Hogy a múlt elképzelt valósága
Ragyogjon úgy, hogy azt mondhassuk majd:
Semmi sem volt hiába
Néha elkap, nem úgy sikerül - nem minden úgy lesz, ahogy vártad
Néha elkap, és úgy sikerül - és minden úgy lesz, ahogy vártad
Beleégünk a mába,
Hogy a múlt elképzel valósága
Ragyogjon úgy, hogy azt mondhassuk majd:
Semmi sem volt hiába
Beleégünk a mába,
Hogy a múlt elképzelt valósága
Ragyogjon úgy, hogy azt mondhassuk majd:
Semmi sem volt hiába