Kérdezd magad: ki az az arc ott a púder-tükörben? Az egész várost csontig ismered, csak éppen őt nem Álljál középre, csettintsél párat, és lesz hangulat A saját városod tükörtermeiben keresd magad Aztán szokd meg ezt is: bárhová mész is a városba el Tíz-húsz ember sötét sarokból váltig figyel Váltig figyelnek, váltig állítják: így marad ez Húzd el a csíkot, és észre se vegyék, hogy nem integetsz Északnak mész, a tíz-húsz ember otthon marad Mossa az eső le az arcodról a szokásokat De Amszterdamban is Budapest bérletből hajtasz csigát A megszokott illegalitásból nosztalgiát Mész hát tovább, nyomodban a sós ízű emlékek Az Északi-tengernél megállsz, és ott majd utolérnek London felől a tengert a szemedbe fújja a szél Valamit kéne, valamit mondani, de nincsen esély Ott majd végül homokos-vizes síkra szorulsz Valaki kérdez valamit, nem érted, de válaszolsz Menekülök, menekülök, kérem, én menekülök Valaki üldöz, talán az én vagyok, de menekülök