De nehéz súly Szívemet folyton húzza, nyúzza Kértelek, hogyha szólsz Úgy szólj, hogy értselek! Mit tehetek Ha a nyelv, amit beszélsz A testemet becézi szüntelen? Szemed a mellkasomon Szád dadogva ejti a nevemet Hideg levegőt fúj be Az ablak alatt a téli szél Libabőr vonatozik gerincem sínein a nyakamig Ahol ajkadba ütközve véget ér Ajtókat zárok előtted Kezed a kilincset kutatja, matatja szünös-szüntelen Mint vak világtalant vezetem Magamat a vesztembe Mit tehetek Ha az eszem azt súgja-búgja Nélküled semmi sem lehetek? Használj, ha úgy alakult Hogy elloptad tőlem a lelkemet Hideg levegőt fúj be Az ablak alatt a téli szél Libabőr vonatozik gerincem sínein a nyakamig Ahol ajkadba ütközve véget ér Még itt maradok Ha nem zavarok, mondod Homlokomon hangomba fulladva lüktet az ér De hideg levegőt fúj be Az ablak alatt a téli szél