A Duna felett dalol a szél.
Eldúdol egy bús nótát,
Melyben a múlt emléke él.
Zokog a szívem, valami fáj,
Én se vagyok boldog már,
Rám is csak az ősz búja vár!
Hol az a színes álom, hol az a remény,
Mely boldogított nyáron és tavasz idején?
Hova repült el a vágy,
S a vágy tüzével az ifjúság?
Vissza sose tér, közeleg a tél,
Már a hegyekre lehull a hó,
Nincs sehol vigalom, csak bús jajszó!
Nincs szerelem, nincs ki velem
Álmodozna még, borús köröttem az ég.
A Duna felett dalol a szél,
Mennyi titkos csókról
És mennyi szerelemről mesél.
Add ide a kezed, kicsi babám,
Egy utolsó csókkal még
Elbúcsúzunk csendesen
Egymástól örökre tán.
Isten veled édes!
Isten veled édes!