Túl a felhőkön, a csillagerdőkön,
Túl az égbolton, ott vársz rám.
Túl az árnyakon, hol nincsen fájdalom.
Túl az éjszakán, ott vársz rám.
És ha széthull minden, amibe kapaszkodtam.
Ha cserben hagynak, akikhez ragaszkodtam.
Biztos támaszt kiben találhatnék,
Ha te nem lennél itt nekem?
Zene
Túl a homályon, túl a ködfátylon,
Van egy messzi part, ott vársz rám.
Ott minden megújul, s a szívem meggyógyul
A földi sebekből, ott vársz rám.
És ha széthull minden, amibe kapaszkodtam,
Ha cserben hagynak, akikhez ragaszkodtam,
Biztos támaszt kiben találhatnék,
Ha te nem lennél itt nekem?
És én várom a napot, mikor hozzád futhatok, és karjaidba végre teljesen megnyugodhatok, én várom a napot, mikor előtted leborulhatok.
A földi élet harc, gyakran ér kudarc,
De van egy szebb ország, ott vársz rám.
Amikor küszködök, sok kísértés között, ebben békélek meg, hogy vársz reám.
És én várom a napot, mikor hozzád futhatok, és karjaidba végre teljesen megnyugodhatok.
Én várom a napot, mikor előtted leborulhatok.
Zene
És ha széthull minden, amibe kapaszkodtam,
Ha cserben hagynak, akikhez ragaszkodtam,
Biztos támaszt kiben találhatnék, ha te nem lennél itt nekem?
Vége