Azon gondolkozol, miért pont ez a kettő Helyes az idő, helyes a tér, pont most gondoljuk el Ezt a történetet már megírták, oda se néztünk, tudom most már Sose fogjuk megírni, ha már helyettünk megszülték És a végét nem ismerjük, mert befejezetlen Biztos volt, többet nem keletkezik és nem pusztul Az egész arról szól, hogy csupa ilyen vagyok Te csupa olyan, és a rólad és rólam Nem lehet rólunk, lustábban lélegzem Lennék olyan gyors levegő, amit be- és kifújsz velem Az van, hogy nincsen, de ez egy örökké- -Tartó magány veled, tudom örülsz még Az egeden madárnak lenni Hitemmel vinni a szeledet Kismadaram a szelektől óvlak Egedre írlak te kis szeretet Te kis szeretet Egedre írlak Miért nem állsz itt az erkélyen, cigiznünk kéne még Ez egy olyan igen, amin a sírig vitatkoznék Magamban mormolom, sose volt igazság Ha a szívem az ágyam, miért nem fekszel itt, ostobaság A hangod bennem visszhang, már nem hallom Nincsen túlsó part, így nem viszem majd át neked Az egeden madárnak lenni Hitemmel vinni a szeledet Kismadaram a szelektől óvlak Egedre írlak te kis szeretet Miért nem állsz itt az erkélyen, cigiznünk kéne még Ez egy olyan igen, amin a sírig vitatkoznék Miért nem állsz itt az erkélyen, cigiznünk kéne még Ez egy olyan igen, amin a sírig vitatkoznék Miért nem állsz itt az erkélyen, cigiznünk kéne még Ez egy olyan igen, amin a sírig vitatkoznék Miért nem állsz itt az erkélyen, cigiznünk kéne még Ez egy olyan igen, amin a sírig vitatkoznék