A perc röpke tengelyén kering ez az élet Konkrétat alkotunk, egy percét a létnek Várunk vele, amíg megfogalmazódik Két távoli gondolat, hogy összekapcsolódik Álmos és azt kívánja bár átaludhatná Így tehetné saját magát ártalmatlanabbá De ébren vagyunk, és ez másra is kiterjedt Az éberség mára már kőkeményre dermedt Most kiürült valami, ami meg volt töltve régen És idő kell ahhoz, hogy itt bárki körbenézzen És elhidegül, ami melegséget ad De e melegségre vágyás, mi mindent helyreszab És elhiszem, hogy ez a világvége és holnap minden megszűnik És felkelek, elhúzom a függönyt, és a nap újra feltűnik És újra nehéz magamnak is elmesélni Hogy milyen szabálytalan a változásban élni Fordulok kettőt, és a születés hirtelenjében gyászra vált És meglepő izgatottsággal vizslatom e trükkös álhalált Mert nem létezik, hogy e világot kinyírjuk Csak erőnk legyen, hogy az időt most kibírjuk Most kiürült valami, ami meg volt töltve régen És idő kell ahhoz is, hogy itt bárki körbenézzen És elhidegül, ami melegséget ad De e melegségre vágyás mindent helyreszab