(Figyelj)
Összegyűjtöd az összes pontot
Az összes égről az összes angyalt
Mennyi csillag, mennyi hold
Ennyi volt, visszanyal a fagylalt
Visszanéz rád a vak öregasszony
Eget fakasszon, eget fakasszon
És bőgjön a fejedre minden szép
Amit rég nem bocsátott már ki az ég
Ki az ég, ki az ég jut majd melléd
Ami fáj, ami fáj, az csak a szép
Visszajutsz a kiindulási pontba
Haver, a Verőköltő azt mondta
Hogy a szavak magukba fordulnak vissza
A legtisztább sem teljesen tiszta
Hát kalandra fel, de előbb hadd mondjam el, hogy
Te teremtettél és belőled élek
Most eljátszom neked, hogy neked beszélek
Hogy hallod, amit mondok, hogy érted
Vagy ha nem is hallod, olvasod a szavaimat
Mindegy, hogy valahogy eljutnak hozzád
Hogy célba ér, és megtalál, mindent megtalál, amit keres
Egyedül lennék folyton veled, csak hogy engem szeress
Azt mondod, de figyelj, te
Gyűlölsz magban mindent, ami nem tőled szép
Csak azt szerettem benned, amit én tettem beléd
Fenntartás helyett néha tényleg hozhattál
Volna valami mást fátyolnak
Csak te nem látsz vissza oda mögé
Ahonnan nézel, szárny a pár tollnak beint
Sárt tolnak megint
Nincsen semmi, tárgytalan akkor
Minden járókelő félretol
Mert hülye aki rossz helyen dekkol
De akkor mért oda lép, ahol sejti a szívét
A semmire a semmi sem elég ok
Őrlángon elégek
Mért kell folyton azt játszanom, hogy ez én vagyok
♪
Úgy kell, hogy
Folyjon rólad a víz, tóduljál
Minden erőddel előre, és nyomd csak
Semmi nem állíthat meg
A kudarcoktól is kapj új erőre
Vagy pont hogy nem kell annyira tolni
A teljes erőnél erősebben
És pontosan akkor, ha nem is várod
A jó helyen, a jó időben, a helyes ütemben
Jön majd minden, szinte magától
Hiába vagy gyáva vagy bátor, jön majd minden
Talán ez lenne az, amit
Nekem is el kéne hinnem, de mindegy, mert
Hiába akarsz, nem tudsz lelépni
A neked kijelölt útról
Hiába nem érdekel, hiába vársz
Útmutatást az Úrtól
Ugyanazokat a köröket futjuk le újra
És próbálunk spirálban jutni a csúcsra
De talán pont az ajtóban a zár az
Ahol majd rátalálunk a kulcsra
Kész vagyok hát minden jóra
Ütött az óra, kihívom a sorsot a hóra
Vagy ő megy, vagy én, mert a Föld kerekén
Vagy rám nincs igény, vagy erre az
Önsorsrontóra, akkora gyakorló óra
Az élet csak egy főpróba
És egyben az utolsó is
A para normális
Itt megengedett, hogy félj, mert
Nem lesz más
Utoljára van éjjel
Szóval állítsd meg az időt
Állítsd meg az időt, vagy pörgesd fel
De nem lötyöghet így tovább
Vagy megállnom, vagy futnom kell
Ez a következő lábnyom
Nekem nem kötelező
Úgyhogy most maradok itt
Vagy a távolabbit hozd nekem elő
Azt, amit nem látok itt, mert nem sok kicsit
Hanem egyetlen nagyot lépnék most előre
Ez egy ámokfutás
Vagy hogyha nem az, akkor én nem kérek belőle