Lelket lopok, csalok, adok, veszek; Kétes, édes illat, szagok, neszek Körül. Belül létre csalt az élet: Ádám részeg, tudatlan vezér lett Csak tántorog, szédül, Éva unja, újra almát enni készül. Ha üres a fej de ha tele a has Utána por és csont és rozsdavas- Ba marva bűntudatlan képek Miér' szépek? miér' szépek?: Ordítja savanyú ízzel a szájba' Az értelmet keretbe zárja. Egyedül történnek, hazavágva rég, Hát etess engem, te tétlen maradék Mert szivem csak összetörtem én Oly nehéz az élet, dőlnek felém a részek Falakra fúja szárad az esténk, Vakarom, de megkötött már a festék, Mint engem úgy etessék, fogni és egésszé gyúrni tessék