Mögötted jártam mindig Nyáron a hóesésben és télen a napsütésben Sárgára sült réten - és elgondolkoztam azon, amit a rózsaszín pólós mondott Hogy ide minek jár, aki nem él Csak hogy falat támasszon, nem kell Csak hogy falat támasszon, nem kell A régi lányok mind elmúltak Akik maradtak, elbújtak Valaki kemény férfi mögé Keresem-kutatom, nem találom A Füredi Zsófi minden álmom De valahol eltűnt a fiók mélyén Mosolyogtál mindig Nappal a sarki fényben és éjjel a kerti székben A fákkal szemben éppen - és elkábítottalak, hogy a fénynek több millió év kell Mire a tejútról ideér Minden szavad visszhangzik bennem Minden szavad kinőtt a kertben A régi lányok mind elmúltak Akik maradtak, elbújtak Valaki kemény férfi mögé Keresem-kutatom, nem találom A Füredi Zsófi minden álmom De valahol eltűnt a fiók mélyén Hát szóval úgy vagyok ezzel, Mint amikor a fűzfán fütyülő szűzlányt kerestem, De tudtam, mind hiába várom a várva-várt párom, Nem ez a lány az én ideálom, Ide álmodtam szájában szőlőt tartó Aphroditét, Pedig tudtam, sose kérem meg a kezét, Eltűnt vágyálmom, álmodott vágyam, Mit oly' nagyon vártam már, Nem kell most kicsit sem, nem értem Eltűnt Zsófi, a Füredi, Kutatom-keresem, a fiók mélyén se lelem, Elillant-köddé vált, kamaszkorom kergette délibáb Keresem-kutatom, nem találom A Füredi Zsófi minden álmom De valahol eltűnt a fiók mélyén