A fák is levetkőznek Éjjelre eltűnnek Reggelre nincs Senki már Zárva van az ajtó Nem lépek be rajta Odabenn nincs Senki már Szegény élet megremeg Hogyha vihar közeleg Bár tudja, hogy nincs Dolga már Titkon bízott benne, hogy majd Szépen csendben Rá is egy szép álom vár Tudtam, hogy létezik Hogy minden szétesik Csak azt nem, hogy Ilyen korán Tudtam, hogy létezik Hogy minden szétesik Csak azt nem, hogy Ilyen korán Egy szobában ült egyszer Ölében fegyverrel Várta, hogy Jön majd a halál Bekopog nála és Egy régi táncra Felkéri majd az Asztalnál A szemében rég nem volt Élethez hasonló, Most valahogy mégis Talán Ott ragyog benne Az életnek rendje És táncol, és táncol És táncol Tudtam, hogy létezik Hogy minden szétesik Csak azt nem, hogy Ilyen korán Tudtam, hogy létezik Hogy minden szétesik Csak azt nem, hogy Ilyen korán Tudtam, hogy létezik Hogy minden szétesik Csak azt nem, hogy Ilyen korán Tudtam, hogy létezik Hogy minden szétesik Csak azt nem, hogy Ilyen korán A fák is levetkőznek Éjjelre eltűnnek Reggelre nincs Senki már Zárva van az ajtó Nem lépek be rajta Odabenn nincs Senki már