Lehet, hogy összeomlott régi álmunk Lehet, hogy nem lesz álom társadalmunk Lehet, hogy sírnunk kéne mindez után Vagy az egészet abbahagyni talán? Őrjöngenünk kéne fegyverekkel A kézben harcolni rendőrökkel Ellenségnek nyilvánítani Mind azt, aki nem érzi át a dalt Csak azok, akik nem képesek gondolkodni Azok még több vért akarnak látni Kétségbeesett gondolatok Húzzák elő a kést, az állatok Ki saját hibájáért mást okol Milliókat egy helyre sorol Bűnbakot mindenki oly könnyen talál De ki mondja meg, hol húzódik a határ? Nekem nem kell, ez őrült mentalitás Nekem nem kell még több akasztás Egy vérző világ az otthonom Ilyen világban kell talpon maradnom Nekem nem kell ütnöm, hogy érezzed Nekem nem kell ölnöm, hogy megértsed Mit érzek, mit gondolok én De te csak élvezd, hogy minden hír eljut tehozzád Élvezd, hogy van száz TV csatornád Színesben láthatsz minden háborút Focimeccset, mely erőszakba fúlt Elidegenedés, civilizáció Fékezhetetlen agresszió Magával ragad mindenkit, s úgy érez Nem nyugszik, míg nem tapad vér a kezéhez ♪ Nekem nem kell e gyilkos mentalitás Nekem nem kell még több pusztítás Egy rothadó világ az otthonom Amíg élek, nem szabad feladnom Nekem nem számít, hogy hol a határ Nincsen ember, se Isten, ki felettem áll Te elfogadhatsz egy láthatatlan vonalat Amit ide-oda rakosgatnak Akik megmondják, hogy ki a túloldalon áll Egyik nap még testvér, jó barát (jó barát) De holnap el fogod vágni a torkát El fogod vágni a torkát! Mindenkit megöl ez az ostoba mentalitás Túl véres lesz a folytatás Addig, amíg énekelhetek Így mondom el neked, hogy mit érzek Nekem nem számít, hogy hol a határ Nincsen ember, se Isten, ki felettem áll Nincsen ember, se Isten, ki feletted áll