A másodikról szemlélem, hogyan változik minden A lombok a fákon, a panelházak A falamon hagyott cetlik Nézem már egy ideje őket, de egyre távolabbról A vonatom ablakából nézve Csak pontok a távolban Hidd el lépnék már De még nem merek Mögöttem ázott tömbházak Előttem kéklő hegyek állnak Egyre fogyó távolság Macskaköves, szűk utcák Még hallak, még látlak Borúsabb régi énem Még hallak, még látlak Nem ígérem, hogy visszatérek Hidd el lépnék már De még nem merek Hidd el lépnék már De már régen nem merek, visszahúznak A kopott házfalak hozzám szólnak, hogy maradjak Tudom rég, nem maradok Nem maradok!