Fekete rúzzsal puha ajkaid még puhítod
Mesélj, Megváltó mesét
Te tündöklés-szirmú virág
Mert a holló is madár
S néha csak ő nem látja így
Te fénylő gyász-leány!
Mint áldozó az ostyát
Én úgy kérem csókodat!
A féltés udvarán
Ölelj magaddá!
Szoríts, s majd elfogad
Az élő tisztaság!
Ez a legnagyobb önzés
De ettől áll a világ
Leplezd magaddal
Bújtasd szirmoddal vén tanítód!
És ha kilélegeznéd
Én tüdőmbe szívnám a halált!
Ez a legjobb jó, s ha má
Mindenképp elveszünk, legyen meg így
Te varjú-lelkű nő
Te mennyből hulló eső
Én így kérem csókodat!
A féltés udvarán
Ölelj magaddá!
Szoríts, s majd elfogad
Az élő tisztaság!
Ez a legnagyobb önzés
De ettől áll a világ!
De ettől a világ
De ettől a világ
Tőled áll a világ!