Hópelyhekké válik lassan minden felhő
Mélyen bent ez a szív most már gyengédebben jár
Egy ablakból szép dal szól, és csillagszóró sírja lángját
Így sír bennem gyermek képben az elbújt boldogság
Ünnep, mondd, miért félsz
Tőlem, mondd, hová mész?
Így hajlék nélkül az égi fényből
Juthat-e csöppnyi rész nekem?
Hóból takaró
Bánatból sál
Fagyott könny hull az égből!
Az ünnep ezzel jár
Így egyedül
Néha ráeszmélek, hogy kívül nincs karácsony
Mert a lelkünk az, ami örvend, és a szívünk az, ami fáj
És ha egy ablakból szép dal szól, és csillagszóró sírja lángját
Tőlem függ csak, hogy meddig rejtőzik még az a szebb világ
Hisz az ünnep csak úgy szép
Ha képes vagyok szeretni még
Mert nincs karácsony, ha magam bezárom és nem teszem ki eléd
Szólj hát, ölelés, de hagyj békén, sár!
Fagyott könny, hullj az égből, de ajándékkal várj!
Rejts most fa alá, majd bontsd ki végzetem!
Tőlem nincs más ajándék
Hát vidd az életem!
♪
Hát, vidd az életem!