Életem nem lehet zűrösebb Álmomban legtöbbször alszom De nem lettem nálatok bűnösebb Az útról mesél az arcom Kanapék, matracok, ágyak Pálinkák, pizzák, kávék Kőkemény szavak és lágyak Kedves és ocsmány játék Ha az örvény leránt néha, nem tépem a hajam A szívemnél fogva húzom ki magam Robogok, mint egy mozdony Vagy heverészek az úton Elbambulok a Holdon Magamat összezúzom Álmodom, mint egy gyermek De elkerülnek az álmok A csikkek csak lehevernek Fényesebb napra várok Ha az örvény leránt néha, nem tépem a hajam A szívemnél fogva húzom ki magam Jövőm nincs, a múltba érkezem Úgy vagyok, hogy nem a világban létezem Kedvem van, csak nem tudom mihez Bánat hajt, de nem tudom, mi ez Autóm nincs, és nincs bérletem Napjaim száma biztos nem végtelen Házam nincs, de van itt hazám Annyit éltem, mennyit más csak talán