Ködfátylas estén,
Egy örök álom, hogy ébren várok rád.
Feketében jár a vágy,
Suttogja, hogy bűnbe estél.
Keserédes méreg,
Így minden kedves szó.
Téged hajt a véred,
S engem könnybe fojt.
Betemet a vétked,
A kínzó búcsúcsók.
Kérhetsz bármit,
Nézhetsz bárhogy rám.
Amit látsz örömkönny csupán.
Gyűrött emlék,
A múltba zárt világ,
Melyben érted lettem.
Legyen elég,
A gyűjtött szívszilánk.
Legyen elég,
A lelkem mást kíván.
Legyen elég,
A sors majd bosszút áll.
Kétségbe estél,
Egy gyilkos lépked a glóriád alá.
Életre kelt látomás:
Angyalszárnyak az Ördög testén.
Keserédes méreg,
Így minden kedves szó.
Téged hajt a véred,
S engem könnybe fojt.
Betemet a vétked,
A kínzó búcsúcsók.
Kérhetsz bármit,
Nézhetsz bárhogy rám.
Amit látsz örömkönny csupán.
Gyűrött emlék,
A múltba zárt világ,
Melyben érted lettem.
Legyen elég,
A gyűjtött szívszilánk.
Legyen elég,
A lelkem mást kíván.
Legyen elég,
A sors majd bosszút áll.
Benned elbukott a jó.
Bennem nincs már irgalom.
Bennünk elapadt a szó.
Valamit még mondanál?
Kérhetsz bármit,
Nézhetsz bárhogy rám.
Amit látsz örömkönny csupán.
Gyűrött emlék,
A múltba zárt világ,
Melyben érted lettem.
Legyen elég,
A gyűjtött szívszilánk.
Legyen elég,
A lelkem mást kíván.
Legyen elég,
A sors majd bosszút áll.