Egy világítótoronyban éltem
Egy olyan korban amikor még nem
Tudta senki, hogy merre nézzen
A fekete színű hóesésben
Vártuk, hogy valami történjen
Olyan amilyen eddig még nem
Olyan ami mindent megfordít
Ahogy meg van írva a nagykönyvben
Eljött a nagy nap
Megszólalt a néma
Mosolygott a koldus
Táncot járt a béna!
Pedig nem volt szinte semmim
Csak egy kósza fénycsóva
De néztek rám
Mint egy óramutatóra...
Nekem fújt a szél, nekem sütött a nap
Nekem csillant az összes csillag
Én nem vagyok király
Soha nem is voltam az!
Egy világítótoronyban éltem
A hajók előre integettek
Hullámzott, ha úgy akartam
Csendes volt, ha azt szerettem
Nyugat, kelet, észak, dél
úgy tűnt, hogy mind az enyém
De jött az éjszakába még
Sok-sok alamuszi fény...
S, onnantól kezdve
El lettem felejtve
Porrá lett minden
Amit addig építettem
Eltűntek végleg
Az engem éltetők
Csak én maradtam itt
Meg a kikötő...
Nekem fújt a szél, nekem sütött a nap
Nekem csillant az összes csillag
én nem vagyok király
Soha nem is voltam az!
Nekem fújt a szél, nekem sütött a nap
Nekem csillant az összes csillag
én nem vagyok király
Soha nem is voltam az!
Egy világ omlott össze bennem...
Egy világ omlott össze bennem...
Egy világ omlott össze bennem...
Megkopott a fényem
A régi dicsőségem
Attól tartok már csak
Fényévekre tőlem...
Nekem fújt a szél, nekem sütött a nap
Nekem csillant az összes csillag
én nem vagyok király
Soha nem is voltam az!
Nekem fújt a szél, nekem sütött a nap
Nekem csillant az összes csillag
Én nem vagyok király
Soha nem is voltam az!