Egyetlen felhő sincs fent a magas égen,
Könnyű virágillat száll szerte-szét a szélben.
Egy bagoly pislog fent a zöld ágakon,
Ki mint pillangó – repül könnyű szárnyakon.
Éles barna szemével az eget kémleli
De szertenéz, s mit annyira keres, nem leli.
Hófehér szárnyait kitárja – felröppen,
Csillogó csillagfény világítja útját az éjben.
Szárnyain szinte lebeg a szélnek hullámain
Csak repül-repül át a magas hegyeknek ormain.
De fény villan - egyszer csak a sötétség felragyog;
Felpillant az égre, nézve a sok hullócsillagot.
Éles barna szemével az eget kémleli
De szertenéz, s mit annyira keres, nem leli.
Hófehér szárnyait kitárja – felröppen,
Csillogó csillagfény világítja útját az éjben.
Leszáll egy magas fenyőfára,
Úgy néz fel a lehulló csodákra.
Szeme felragyog – szíve megremeg
Talán megtalálta azt, mit annyira keresett.
Szemében tükröződnek – tündértáncot járnak;
S tompa porfelhőben - valósággá válnak
Viharként tomboló - a sors, mit nekik szántak
S mint apró angyalok – a földre úgy szállnak.
Mert ami egyszer lehull az éjjeli égről,
És utoljára ad a világnak a csillogó fényből
Csillagporát elnyeli majd a messzeség
Miközben fent egy új csillagot szül az ég.