Miért az én dolgom ez, Hogy a barátom ki szerelmes, Tőlem tudja meg az imádott lány Halott? Egyikünk sem készült rá, Hogy a végső romlás jő hozzá, De az úgy zuhant a városra, mint Egy hatalmas pók hálója! Csupa király élt köztünk Sokat ökörködtünk nevettünk, De minden játék visszavág, Nincs ki föltámassza Júliát, S nekem itt vinnem kell a hírt! Hogy mondjam el, ha átölel? Ha kérdőn néz, figyel? Hogy mondjam el, Hogy a kedvese halott? Hogy a boldogság csak volt? Véget ért az ifjúság Nem maradt más Csak egy barát! Hogy mondjam el, Miért pont nekem kell? Hogy mondjam el? Engem, aki árvaként cimborák Közt utcán élt Hogy egy barát meghalt, árvává Tett megint! Mercutio énekét én elhittem, Az élet szép, De már néma, hangtalan és én itt vagyok magam Csupa király élt köztünk, Sokat ökörködtünk, élveztük. Legyen ellenség vagy jó barát, Nincs ki föltámassza Júliát, S nekem itt vinnem kell a hírt! Hogy mondjam el, ez őrület! Én hogy mondhatnám el, Hogy vége lett? Hogy a kedvese nem él, Hogy a jövő mit sem ér? Hogy a világ ellenünk Mostantól senki nincs velünk! Hogy mondjam el, Miért pont nekem kell? Hogy mondjam el az iszonyú hírt, Ha átölel? Ha kérdőn néz, figyel Hogy mondjam el? Hogy a kedvese halott? Hogy a boldogság csak volt? Véget ért az ifjúság nem maradt Más csak egy barát! Hogy mondjam el, miért pont Nekem kell? Hogy mondjam el? Hogy mondjam el? HóóóHóóóóóóóHóóóó Hogy mondjam el?