Már unom a végét az elején Sohase hittem, hogy ilyen a menedék Mi az örök? Még maradok De ne mondd, hogy öljem a pillanatot Ami vissza nem köszön már Elteszem, de minek, amikor száll Meggyullad a szál, magába zár Mondanád tudom, de lakat a szád Megérintem érzem ragad a láng Visz a dagály, mi tagadás Fogadom, többé nincs akadály Hát rivalljon a tér, hol nincs a madár Meg a rivaldafény, attól amúgy se látsz Ember, utálom amivé válsz Fullad a Föld meg, amin épp állsz Ha hiábavaló, mondd, minek is vársz Minek a szabály, ha mindenki más Minek-e jelek, ha nincs aki lát? ♪ Örülök, ha egyben találom a megállót Égnek a szemeim, lábamon nem állok Lemálló tapéta, elhagyott lelátó Folyamat lépegetnék, de vegetálok Olykor csak a b-boy póz Segít, már nem melegít a pokróc Korzózz tudatod peremén Nyeremény tárgyává válik a feledés Feketén-fehéren, vezérelv nélkül Kell, hogy a léttel szerényen bánj Égbe ér a belső gang Síncsikorgás felsőbb hang Jelenünk gyér átok Gyémántok karcolta rémálmok Egyszer minden hős feldől Kikopik az őserdő Egyszer minden hős feldől Kikopik az őserdő Egyszer minden hős feldől Kikopik az őserdő Fújja a novemberi szél a Duna vizét De valahogy a hideg nem hatol csontig Csak felborzolja a szép felszínét Lubickolnak benne a csontik Kitolódott a nyarunk, meg az őszünk A tavaszt mi csak hírből ismerjük A csapadék csak ritkán érinti a bőrünk Ezért ami lehull, azt megtiszteljük Nem hiszel, ugye, a felmelegedésben Nézz akkor nyugodtan a gleccser szemébe Magyarázd meg a jegesmedvének Hogy hol nézzen utána a nem létező jégnek Nem tudok vezetni, de nem is akarok Légszennyezés ellenes vagyok Szőke Gabit kérdezd az ózonrétegről A kocsiját megismered a méretről Egyedül ültök a négy ülésen Énekeltem már erről, úgy emlékszem Semmi se változott, így megismétlem Csak megdrágult a benzin egészen