A mozigépész a szomszéd faluban élt S átjött vasárnaponként És mi figyeltük, ahogy összerakja bűvös gépeit S izgatottan vártuk, hogy mit vetít Mindig ott ültünk az első sor közepén Olajos padló, a szék kőkemény De ahogy kialudt az ócska lámpa a füstös teremben Megváltoztunk képzeletben Szerelem volt a nagy színésznő Tudtam és éreztem, senki más nem kell nekem, csak ő És ha látom, hogy a vásznon föltűnik Csak én tudom, hogy hozzám tartozik Egész héten vártam, hogy vasárnap legyen Fölöltöztem szép rendesen És a tükör előtt állva eltüntettem az összes pattanást S alig vártam a találkozást Szerelem volt a nagy színésznő Tudtam és éreztem, senki más nem kell nekem, csak ő És ha látom, hogy a vásznon föltűnik Csak én tudom, hogy hozzám tartozik Szerelem volt a nagy színésznő Tudtam és éreztem, senki más nem kell nekem, csak ő Hiszen ott volt velem minden napon és minden éjszakán Egy színes kép szobám falán