(Bezárkóztam a fürdőszobába, ott volt egy ilyen tükör
És belenéztem és önkénytelenül jöttem rá
Hogy nem szabad koncentrálni a mostani képemre a tükörben
Ha végtelen pillantással, olyan ködösen nézek bele
Akkor elkezd sokszorozódni a figura
És látom magamat 30 alakban)
♪
Tükröt mutatni egy félrement világnak
Félelmet nem ismer egy éretlen virágmag
Kirángat a világosba, véletlen kirágnak
A lelki vágyak a valóból
De irányt ad a tükör felszíne, miben ha magadat meglátod
Meglátod, te magad leszel a megváltód
Nem más fogja majd a talajt alád tenni
A legnagyobb parád menni, de más nem gátol
Akkor mire vársz még kistesó?
Tiszta sor, hogy ki nem állsz magadért
Meg kell, hogy biztasson a tömeg
Tudod, kire számíthatsz ebben a valóságban: Csak magadra
A magad adóssága magad felé, hogy a tükörnek hiszel
Mert ő tudja, ki szeret téged, és neked ki a kiszemelt
A sok gonddal, a gondolataidat viszed el
De visszatér a tré, és megtizedel
Rámegy a lelkedre, hogy nem azt látod benne, akit szeretnél
Vakít a fény, tény, hogy mindig kell egy szelet még
Inkább csodáld mélyen meg, maradj a szerepnél
Szar, hogy rád nagyokat mindig a kényszered mér
Legyél te magad az, kit ha meglátsz a tükörben
Rámosolyog a régi én, aki vegzálta dühödten
Elszánt legyél, engem is megszálltak nyomban
A szellemek, de a tükörbe nézve belenyugodtam
(Jelmezem romlik
És az nehéz néha, hát az a test
De mögötte, aki benn van
Hát annak nem öt érzékszerve van, hanem 24, vagy amennyit akarsz)
Tükröm, mondd meg nékem, merre tart a vitorlás?
Ha érzed, hogy a szövegem beat-bitorlás
Mélyen beléd nézek, de velem kitol más
Hogyha nem ismerem fel, a képem mitől más
Nem is merem megnézni, hogy ki van benned még
Inkább a pohárba tiszta vizet engednék
Magammal szembe is csak fehér zászlót lengetnék
Nem feladom, csak kimondtam a zárszót ennek rég
(Próbálja kinyitni a harmadik szemét
Az nem hályogos, az nem szem meszesedik
És nekünk, olyan van
Ezt a pluszt, úgy sem lehet megvenni a világ minden aranyáért sem)