Baljós volt csillagod, mely alatt születtél Az Úr Isten elhagyott, amikor üzentél. Nehéz volt a kereszt, mit válladra vettél, De vállaltad a sorsod, áruló nem lettél. Utolsó őrszemként álltál a hegytetőn Mikor nemzeted elindult a lejtőn. Bilincsben eveztél, mint rabok a gályán Meghaltál hóhérok aljas bitóján. Jöjjön kínszenvedés, megaláztatás, Mert Nagypéntek nélkül nincs feltámadás! Jöjjön kínszenvedés, megaláztatás, Mert Nagypéntek nélkül nincs feltámadás! Farkasként üvölt azóta lelked A vádló bitófák sírva énekelnek. Jeltelen sírodnak néhány koszorúja A néma fájdalom örök szemtanúja. Aki magyar téged nem feled Szívünkben örökké, örökké a neved. Nem adjuk fel soha, vállaljuk a harcunk, Inkább meghalunk, de végsőkig kitartunk! Jöjjön kínszenvedés, megaláztatás, Mert Nagypéntek nélkül nincs feltámadás! Jöjjön kínszenvedés, megaláztatás, Mert Nagypéntek nélkül nincs feltámadás!