Szanaszét szedlek a beatemmel, és nem kell ennél gyengébb
Várjon a halál a startpisztolyra, én már mennék
Házigazda vagyok itt, ti meg csak holmi vendég
Megerőszakol az 808, pont ez a gyengéd
A limonádé szarotokkal hagyjatok most békén
Égetem a karriereteket mindkét végén
Füstöl minden egyes szavam, pont úgy mint egy kémény
A ti cuccotok meg max olyan forró, mint egy jégkrém
Sírtok, hogy nem fogad be titeket ez az ipar
Pedig iparosok vagytok, csak épp leégett a szivar
Én meg nevetek rajtatok, aztán kitöltök egy italt
És csak nézem, ahogy a nevetek elfújja a vihar
Ti a Titanicon utaztok, de én vagyok a jéghegy
A beatjeim elsüllyesztenek, ez a BEATó védjegy
Hagyjad már a hisztidet, ez nem kell ide, tényleg
Robbantom a szcénát, minden megváltozik végre