Szanaszét szedlek a beatemmel, és nem kell ennél gyengébb Várjon a halál a startpisztolyra, én már mennék Házigazda vagyok itt, ti meg csak holmi vendég Megerőszakol az 808, pont ez a gyengéd A limonádé szarotokkal hagyjatok most békén Égetem a karriereteket mindkét végén Füstöl minden egyes szavam, pont úgy mint egy kémény A ti cuccotok meg max olyan forró, mint egy jégkrém Sírtok, hogy nem fogad be titeket ez az ipar Pedig iparosok vagytok, csak épp leégett a szivar Én meg nevetek rajtatok, aztán kitöltök egy italt És csak nézem, ahogy a nevetek elfújja a vihar Ti a Titanicon utaztok, de én vagyok a jéghegy A beatjeim elsüllyesztenek, ez a BEATó védjegy Hagyjad már a hisztidet, ez nem kell ide, tényleg Robbantom a szcénát, minden megváltozik végre