Tudom, soha nem lesz könnyebb, de jobb is így talán
Megcsillan egy könnycsepp, a taxi ablakán
Nem leszek az többet, ki voltam hajdanán
Tudom, bő az én kabátom, az Élet szabta rám
Ő az én barátom, na meg a nagy magány
Bárcsak ma is látna engem a nagypapám
Tudom, más idők járnak
Tudom, fel kéne nőni
Tudom, hiába is várlak
Már nem fogsz visszajönni
El kéne engednem
Ideje tovább lépni
De itt maradt bennem
Én ugyanaz maradtam, akárhogyan is hívtok
A szőr feláll a hátamon, mikor mögöttem szidtok
Meg kell felelnem mindenkinek, lassan kinyírtok
Legalább az esőben nem látszik, hogyha sírok
Jönnek-mennеk az emberek, én mеg itt maradtam
Bele kell még nőnöm a cipőmbe, amit kaptam
Majdnem elvitt az éjszaka, soha nem tagadtam
Nem egyszerű dolog, ha az ember halhatatlan
Felrakom a mosolyomat, mint egy insta filtert
Nincs magánéletem, az életem tiszta film lett
Aki rám mosolygott mostanában, mindig színlelt
Van, kisose szívlelt... ez van...
Tudom, soha nem lesz könnyebb, de jobb is így talán
Megcsillan egy könnycsepp, a taxi ablakán
Nem leszek az többet, ki voltam hajdanán
Tudom, bő az én kabátom, az Élet szabta rám
Ő az én barátom, na meg a nagy magány
Bárcsak ma is látna engem a nagypapám
Egyre hidegebb nekem idekinn
Megvan mindenem, de nem mindekim
Remélem vársz odafent
Csak mi tudjuk egyedül, te meg én
Küzdeni fogok, hogy büszke legyél
Remélem látsz odafent
Tudom, soha nem lesz könnyebb, de jobb is így talán
Megcsillan egy könnycsepp, a taxi ablakán
Nem leszek az többet, ki voltam hajdanán
Tudom, bő az én kabátom, az Élet szabta rám
Ő az én barátom, na meg a nagy magány
Bárcsak ma is látna engem a nagypapám