Én mondtam neked hogy ne Ne gyere velem Mert hosszú ez az út De te nem hallgattál rám És most minden emlék bánt De már nincsen vissza út Miattad fel adnám Ezt az egészet ha tudnám De ez az életem a munkám Minden hétvégén megindultam az éjszakába Legyen lóvé ameddig te otthon békésen aludtál Az egészet fel adnám Mert fáradt vagyok és unom Unom hogy mindenki kétszínű ezen az úton Már nem olyan mint régen Tudom hogy ha térden lennék te lennél Az egyetlen aki a kezed nyújtja értem De meg kell tudnom mire vagyok képes, mennyit értem El ameddig éltem én nem élhetek érted Azt mondod hogy érted miközben a Szemeddel azt kérdezed Hogy mért nem mondhatom le a hétvégéket Az egészet Fel adnám mindig ezt mondom mégis kisétálok az ajtón De soha nem felejtem azt amit adtál Végig kell járnom az utamat hogy egy szép Napn vissza térhessek majd hozzád Én mondtam neked hogy ne Ne gyere velem Mert hosszú ez az út De te nem hallgattál rám És most minden emék bánt De már nincsen vissza út Velem nem könnyű de nem is ígértem Meg Tizen éves korom óta éjszakába mentem A zene ami marad vele soha nem lesz harag Ezzel dőltek le a falak igaz minden egyes szavam Hogy ha ez nem lenne rosz irányba mennék Csordulhatna könycsepp egy kis zárkába bent lennék Nem szüledtem másra csak a roszra Lelkemen a gyerekkori szarságoknak foltja Sok mindent buktam de annál többet kaptam Túl sok volt a fars így inkább egyedül maradtam Hogyha választ adnék meg ezerszer meg járnám Étlen szomjan az új demóm alapjára nyomnám mint régen Egy utca gyerekmaradok velem van aki velem A többit mára leszarom ne fájdítsák a fejem Hogy ha majd egyszer innen lépek Csak egy mikrofont kérek úgy tegyetek a mélybe Én mondtam neked hogy ne Ne gyere velem Mert hosszú ez az út De te nem hallgattál rám És most minden emlék bánt De már nincsen vissza út Ellenszenvesek neked a spanjaim Ellenszenvesek a napok amikor fellépni vagyok szerelmünk lapjain Lassan már semmi nincsen szinte üres Mára már jeges lett ami régen tüzes Meg tudnád folytani a nőket akik irnak Ezzel csak teret adsz a kínnak Ahelyett inkább örülnél annak hogy egyre többen bírnak És hogy a dalainkra sírnak Azt hiszi mindenki hogy mekkora nagy rajság A habi sztárság de mindegyikünk lelkében a vállság Ami már sokszor bírhatatlan Ezért most elmondom hogy lássák A sikernek ára van igaz határtalan De még nem tudni hogy mi az ami hátra Van Ezért csak előre megyek amíg birok És még vagy 100 ajtót legalább én kinyitok Én mondtam neked hogy ne Ne gyere velem Mert hosszú ez az út De te nem hallgattál rám És most minden emlék bánt De már nincsen vissza út