Kár lenne tagadni,
Nehéz volt esélyt adni.
Mindent visszavonni,
A hibáinkat elfogadni.
Én,
Te.
Te,
Nincs jövő, szabad akarok lenni.
Ó és ha visszanézek rád, mindig ugyanaz vár.
Sokszor kibékülni,
És annál többször összeveszni.
Vágyunk börtönében,
Napról napra foglyul esni.
Én,
Te.
Mi,
Nincs jövő, szabad akarok lenni.
Nézz rám, hogy meríthessek a vágyból,
Ami a falakon áthatol.
Jól tudod, hogy beláttam már párszor,
Hogy ez a szerelem meggyilkol.
Újra tűzben égni,
Az őrületnek esélyt adni.
Mindent kipróbálni,
És egymást végre elfogadni.
Nézz rám, hogy meríthessek a vágyból,
Ami a falakon áthatol.
Jól tudod, hogy beláttam már párszor,
Hogy ez a szerelem meggyilkol.
Engedd, hogy meríthessek a vágyból,
Ami a falakon áthatol.
Jól tudod, hogy felálltam már párszor,
De ez a szerelem meggyilkol.
Ugyanazt érzem, hogy ha visszanézek rád,
Ugyanazt látom, hogy ha újra ég vágy.
Nézz rám, hogy meríthessek a vágyból,
Ami a falakon áthatol.
Jól tudod, hogy beláttam már párszor,
Hogy ez a szerelem meggyilkol.
Engedd, hogy meríthessek a vágyból,
Ami a falakon áthatol.
Jól tudod, hogy felálltam már párszor,
De ez a szerelem meggyilkol.