Üres hétköznapok, olcsó éjszakák
Egymás váltják fel, a megfakult csodák
Megszokással járó fáradt érintés
Szertefoszlott már a régi érzés
Elég most egy pár szó, s az erőtlennek látszó, egyetlen szikrából lesz tűz a végén
Nem lehet, hogy minden ember idegen
Nem verhet minden szív ennyire hidegen
Nem látunk senki mást már magunkon kívül
Itt vagyunk mi és azt adjuk hírül
Elég most egy pár szó, s az erőtlennek látszó, érintésből majd egy új világ épül
Érzem, hogy hallod a hangom
Érzem, hogy értesz minden szót
Érintsd meg lassan az arcom
Lásd meg a hozzád hasonlót
Ébreszd fel alvó lelked
Véred legyen édes vizű folyó
És ha minden így él benned
Akkor leszel hozzám hasonló
Nem vagyok más tollával írott költemény!
Sem Istenségnek látszó csalfa vak remény!
Nem vagyok eldobható, ócska játékszer!
Innentől kezdve rám mindig emlékszel!
Elég most egy pár szó, s az erőtlennek látszó pillanatból az égig érsz el
Mondd kié lesz a világ, ha az ember megfordulni nem mer?
Magadban keresd majd a hibát, az imát, de ha eltorzul a kép, kell egy jel!
Leszek én a jel, megtöröm a csendet, hogy ezt is hallják!
Leszek én a jel, megtöröm a csendet
Hogy azt is lássák!
Érzem, hogy hallom a hangod
Érzem, hogy értesz minden szót
Érintsd meg lassan az arcom
Lásd meg a hozzád hasonlót
Ébreszd fel alvó lelked
Véred legyen édes vízű folyó
És ha minden így él benned
Akkor leszel hozzám hasonló