Hatodik emelet, jobbra 13-as ajtó,
Tudom a címet, mégse' jutok oda magamtól.
Pedig most elindulnék, sőt már régen ott lennék,
És ha rajtam múlna, akkor újra együtt lennénk,
Fogom a telefont, ütöm a számot és hívom,
És amíg ide nem ér, valahogy majd csak kibírom.
És ha vízszintbe kerülnék,
Megint csak arról álmodnék.
Ahogy percek múlva,
Vele összebújva lennék.
Egyszer ő,
Egyszer én.
Féktelen,
Szenvedély.
Egyszerű,
Csak légy enyém,
Örökké.
Egyszer ő,
Egyszer én,
Végtelen,
Vakremény.
Egyszerű,
Csak légy enyém,
Örökké.
Hatodik emelet, jobbra 13-as ajtó,
Tudom a címet, mégse' jutok oda magamtól.
És ha vízszintbe kerülnék,
Megint csak arról álmodnék.
Ahogy percek múlva,
Vele összebújva lennék.
Egyszer ő,
Egyszer én.
Féktelen,
Szenvedély.
Egyszerű,
Csak légy enyém,
Örökké.
Egyszer ő,
Egyszer én,
Végtelen,
Vakremény.
Egyszerű,
Csak légy enyém,
Örökké.
És ha vízszintbe kerülnék,
Megint csak arról álmodnék.
Ahogy percek múlva,
Vele összebújva lennék.