Az elvakart szúnyogcsípés A soha el nem múló migrén A felszakadt bőrdarab A betört köröm az ujjad hegyén Az elpattanó ér a szemben Az, aki túl közel áll a buszon veled szemben Az asztal sarka, ami mindig útban van Az éjjeli szekrény, ami eltöri a lábujjad A gyomrod felemésztő sav A pofon, ami az arcodon lüktető nyomot hagy A csók, ami meg sem történt Vagy ha mégis, barátságok hullottak szét A soha meg nem kért kéz Az, akivel eltöltöttél egy felejthetetlen estét De nem akar tőled semmit És nem akar tőled semmit Az, amikor az utolsó szál cigit fordítva gyújtod meg A bontatlanul eltörő borosüveg A szerveidben megbúvó rákfene Amitől elkezdtél haldokolni két éve A halál A korai születés Az elvetélés A nyakadra tekeredő köldökzsinór A rémálom, ami minden kurva este visszatér És az álmatlanság, hát ugyanezért Meg a folyamatos nyomás a fejedben Amitől már nem tudsz élni sem De a gyönyörűség. Ó a gyönyörűség, hát legalább Ő Aki után ha akarnál, se látnál mást De nem akar tőled semmit És nem akar tőled semmit Én vagyok minden rossznak akarója Tested szakítás után ledobott kibaszott kilója Minden egyes sértő, megalázó, erőszakos megjegyzés Én vagyok a tükör, ami azt mondja, soha nem voltál szép Én vagyok minden kérdésedre a tagadás... A letört kilincs vagyok szíved ajtaján. De az igazat megvallva Te magad vagyok Te pedig én És egy csónakban evezünk a semmi közepén.