Könnyekben fejezném ki, csak kiszáradtam régen: Feltépheted, úgysem fáj, Itt nem repül madár, hogy érzést hintsen fentről rám Itt nem találtam semmit Kulcsra zárhatsz százszor, úgyis csak belülről égek lassan rád Úgy verj át, hogy higgyem még, hogy élek, úgy verj át Közelebb a naphoz, olvadok Közelebb a naphoz, olvadok Jól van ez, talán túlzás volt mégis, De én újratemetném a leggyengébb részem Mely hajnalban éppen az ablakon kiszállt, mikor siettél Hogy lásd az ördögöt, Miképp éppen egy mozdonynak füstjébe fújja a dalt Szédülünk tőle mind, táncba úgyse hív már más Csillár az égbolt és gyémántok Könnyéből minden a fejemre hullik Madarak szállnak, és ólomkatonákat hívnak az égbe fel Senki nem felel, csábító a tűz, égni kell Van, hogy égni kell Közelebb a naphoz, olvadok Közelebb a naphoz, olvadok Közelebb a naphoz, olvadok Közelebb a naphoz, olvadok