Úgy zuhantak a mélybe Mint viharban a virágcserepek Ahogy a föld beomlott alattuk Az egész világ megremegett Te meg ott álltál fölöttük és vártad a megdicsőülést Mert hitted: a tetted mondja helyetted Az egyetlen igazság csak a tiéd Csak a tiéd Térdig a vérben gázolva, féktelen haraggal Te is kiléptél, de azért párat még vittél magaddal Ez az emberek harca az istenükért, de az istenek úgysem látják Mert ők is önzők voltak, amikor önmaguk képére formálták Megmutattad, milyen valójában az emberfeletti Így majd örökkön élsz a szívük helyén, akik nem tudnak feledni Te csak ott álltál és láttad ahogy a rémület barázdálta Tekintetük és elhalt minden remény lépteid nyomán Térdig a vérben gázolva, féktelen haraggal Te is kiléptél, de azért párat még vittél magaddal Ez az emberek harca az istenükért, de az istenek úgysem látják Mert ők is önzők voltak, mikor saját képükre formálták Néma sirám ez a szebb napokért, a józan ész halála Itt nem hat a szó és nincs aki óvjon, a gyűlölet elsodor Minden hiába Minden hiába Ez a józan ész halála Minden hiába Ez a józan ész halála ♪ Néma sirám ez a szebb napokért, a józan ész halála Itt nem hat a szó és nincs aki óvjon, a gyűlölet elsodor Ez az emberek harca az istenükért, de az istenek úgysem látják Mert ők is önzők voltak, mikor saját képükre formálták Néma sirám ez a szebb napokért, a józan ész halála Itt nem hat a szó és nincs aki óvjon, a gyűlölet elsodor Minden hiába Minden hiába Ez a józan ész halála Minden hiába Ez a józan ész halála