Üres híd, néma éjszaka
én mindig a kis dolgokkal kezdem
Zsebemben felesleges dolgok
így lettem ura a semminek.
Üres híd, néma éjszaka -
A rádióból újabb jelet várok.
Egy perc pánik, egy perc csend,
Ki lenn volt, soha nem lesz fenn.
Benntartom, kiengedem
Benntartom, kiengedem megint
Ahogy összeomlik a rendszer,
úgy esünk szét vele együtt.
Hová megy végül az ember,
Miután (már) semmi szükség rá?
Monoton telnek az évek
A rohamok közti sávban,
Addig nő az indulat,
Hogy aztán az adás megszakad.
És amíg nem tűnök el,
Amíg kering a vér,
Addig van rá esély,
Hogy valahogy más legyen.
Ahogy összeomlik a rendszer
úgy esünk szét vele együtt
Hová megy végül az ember
Miután (már) semmi szükség rá?
Darabokra szétesnek,
Aztán összeállnak a képek,
Jelentések nélkül,
Miután minden újraépül.
Benntartom, kiengedem megint,
Benntartom, kiengedem megint.