Hűvös és öreg az este Remeg a venyige teste Elhull a szüreti ének Kuckóba bújnak a vének Ködben a templom dombja, Villog a torony gombja, Gyors záporok sötéten Szaladnak át a réten Elhull a nyári ének, Elbújnak már a vének, Hüvös az árny, az este, Csörög a cserje teste Az ember szíve kivásik Egyik nyár, akár a másik Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég Lyukas és fagyos az emlék A fákon piros láz van Lányok sírnak a házban Hol a szádról a festék? Kékre csípik az esték Mindegy, hogy rég vagy nem-rég, Nem marad semmi emlék, Az ember szíve vásik, Egyik nyár, mint a másik Megcsörren a cserje kontya Kolompol az ősz kolompja A dér a kökényt megeste Hűvös és öreg az este