Te erre, én arra mentem
Te lány, én meg fiú lettem
Minden fájdalmam elfelejtem
Minden bánatom eltemettem
Te lakni, én élni jöttem
A hátsó szándék már nincs mögöttem
Ha úgy is látnád, hogy összetörtem
A céltáblát párszor körbe lőttem
Megfordul az esti kép
Józanul fejjel lefel
Leesik a lámpafény
Fölzuhan egy kerti szék
Az égi tejút mindenen
Szétkenődik, ingemen
A város fénye megvakul
Pénz zsebembe visszahull
Szeretnek a gazdagok
Nem töltök ki űrlapot
A vér a sebbe visszafut
Nem csuktam be a nagykaput
Egy bogár az égbe költözik
Egy csillagrendszert telepít
Kutyám beszélni tanul
Ha nem értem mondja angolul
Én is drága, Te is drága
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra?
Nem egymásra, mindig másra
Én is drága, Te is drága
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra?
Én is másra, Te is másra
Mint a sör és a hab
Lelkemre lakat
Emléked örökre szívembe ragadt
Mint a rágó a betonra, pöttyös az aszfalt
Fuss innen messzire, vagy borítsd az asztalt
Élni jöttem ide, nem pedig lakni
Telis-tele vagyok, pedig rég nem volt hakni
Néha úgy hinném újra, hogy inkább még mindig
A sírom majd egykor tanulsággal hintik
Utca gyerek voltam, utca gyerek leszek
Házat, vagy autót bármekkorát veszek
Ezer fa ezer ága
Tegnapról a mára
Idősből fiatal
Felnőttből babába
Az, aki vágja, mosolyog velünk
Mert hiába havazik, nem is volt telünk
Ereim falában, Tenyerem mélyén
Itt a sor eleje, Te állsz a végén
Fiúk és lányok, látszólag egyszer
De nincs, aki értené, miért olyan keser
Maradni nehéz, menni mindennél könnyebb
Ehhez nem kell diploma, nem kellenek könyvek
A verejték felsikít, lábam indulna
A csábítás óriási, a józanság pindurka
A függöny cinkosom, falaim sírnak
Látták már milyen, ha Ferencnek hívnak
Felnyerít egy nevetés
Vasút a város peremén
Elszalad fejem fölött
Egy üres taxi rámköszön
Kavicsok hullnak felfel
A tóból kijön, körbe, nézd
Karikákon szúnyogok
Csobog a vér a hasukon
A tükörben reggel öltözik
Borotvám emberesedik
Tányérom újra megtelik
Morzsák a földről felszedik
Megfordul az esti kép
Józanul fejjel lefel
Leesik a lámpafény
Fölzuhan egy kerti szék
Én is drága, Te is drága
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra?
Nem egymásra mindig másra
Én is drága, Te is drága
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra?
Én is másra, Te is másra
Én is másra, Te is másra
Én is másra, Te is másra
Én is másra, Te is másra
Én is másra, Te is másra