Fordulj kedves lovam napszentület felé, úgyse jövünk többet soha visszafelé. Messze földre megyek, elbujdosok innet, Szép szülőhazámat nem látom meg többet. Fújd el jó szél, fújd el hosszú útnak porát, Hosszú útnak porát, fakó lovam nyomát. Jó ló volt a fakó, jó a viselete, áldja meg az isten, aki felnevelte. Az idegen földön olyan beteg vagyok, Szomszédim házáig alig elámbolygok. Szomszédim azt mondják, talán meg is halok. Én is azt gondolom, meg sem is maradok. Idegen országban idegen emberek, Járok az utcákon senkit nem ismerek, Szólanék hozzájuk, de ők nem értenek. Ezen az én szívem de nagyon kesereg.