Őseinknek véres kardja,
Mutasd nekünk az utat!
Honfoglaló magyaroknak utódai hullanak,
Harcosait kiűzték földünkről az idegen,
Dicső néped visszahív,
Újra zengi a neved:
Ó, Magyarország,
Miért nem süt már Rád a Nap,
Ó, Magyarország,
Miért vagy boldogtalan?
Ó, Magyarország,
Ha Te is érzed, amit én,
Jó lenne már végre ha felébrednél!
Ébredj fel!
Történelmünk kezdetétől
Nagyok voltunk, s híresek,
Kalandozó hadjáratunktól
Európa rettegett
És nézd meg, hogy mivé lettün!,
Mit hoztak a századok
Bosszúra csak bosszú
Hatalomra alázatott!
Ó, Magyarország,
Miért nem süt már Rád a Nap,
Ó, Magyarország,
Miért vagy boldogtalan?
Ó, Magyarország,
Ha Te is érzed, amit én,
Jó lenne már végre ha felébrednél!
Ébredj fel!
Talpra, Magyar! Hí a haza!
Itt az idő, most, vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
Ó, Magyarország,
Miért nem süt már Rád a Nap,
Ó, Magyarország,
Te nem lehetsz boldogtalan!
Ó, Magyarország,
Ha Te is érzed, amit én,
Jó lenne már végre ha felébrednél!
Ébredj fel!
Magyarország, miért nem süt már Rád a Nap?
Ó, Magyarország,
Te nem lehetsz boldogtalan!
Ó Magyarország,
Ha Te is érzed, amit én,
Jó lenne már végre, ha felébrednél!
Ébredj fel!
(Nem, amíg saját földünk haragjában így kiált! A tömeg már szinte őrjöng: Érted élünk, Szép Hazánk!
Égbolt szakad, föld megindul, a Táltos már csak erre várt: Fogjunk fokost, lándzsát, kardot, védjük meg a szent határt!)