Feldereng a dicső múlt regős dalán,
Attila jár előttünk fehér lován.
Isten kardján lángot vet a napsugár,
Az ég szeme megpihen derék fián.
Indulj hát, fénylő nap fia, nagy király,
Várunk rád,
Szenvedő, árva Hunnia, visszavár!
Csak te rád vár!
Régi hírünk elfedi sűrű homály,
Tisza mélyén pihen már a nagy király.
Segítségül hívjuk most a szellemét,
Mert a vészben nem leljük egymás kezét,
Indulj hát, fénylő nap fia, nagy király,
Várunk rád,
Szenvedő, árva Hunnia, visszavár!
Csak te rád vár!
Rabigában sínylődik szegény hazánk,
Hős Attila, az égből tekints le ránk!
Isten kardját forgatva vezesd hadunk,
Táltos király indulj hát, veled vagyunk!
Indulj hát, fénylő nap fia, nagy király,
Várunk rád,
Szenvedő, árva Hunnia, visszavár!
Csak te rád vár!
Indulj hát, fénylő nap fia, nagy király,
Várunk rád,
Szenvedő, árva Hunnia, visszavár!
Csak te rád vár!