Olvad a hó, nagyon jó,
Lesz itt tavasz, ez nyilvánvaló
Emberek, hív a természet,
Engedjük ki a medvéket!
A parkban a padon egy csodaszép nő,
Csak nekem hozta el a teremtő.
Kis közös ülés a napfényben,
Célba érek, de megkérdem.
Egy ilyen nő tudod drága kincs,
Bomba a teste, de esze az nincs.
Csak múlnak a napok és nagyon gáz,
Hogyha rá kell néznem a hideg ráz.
Kinek kell egy ilyen ostoba nő,
Előbb-utóbb csak a fejemre nő.
Ha jól megfigyelem az összképet,
Most véget ér ez a történet.
Szex a földön, az ég alatt, lent a fűben és fű alatt,
Bent a házban, az udvarban, a liftben, a kocsiban, az ablakban.
Elmúlt a tavasz és itt a nyár,
Hideg a sör, hív a napsugár.
Ugorj fejest a vízbe, na mi kell még,
A szerelem már csak rossz emlék.