Végre pezseg a vérem Lentről indult, de már fentebb érzem A lázt, ami meg sem éget Ha nem magas, hát mitől féljek Álom ez, ha felriadok Látom-e még szemedben a napot? Már alig rémlik Hogy kék vagy barna, de szép vagy úgy is Eddig hol bujkáltál? Ha nevetés tört rád Mondd, kire mosolyogtál? Mielőtt elindulsz Várj! Ne is menjél most már Minek tennéd, éjszaka van Eltévednél Csillagfelezés Az egyik az enyém A másik a tied, az a szép Szavad ne feledd De soha nem láttam ilyet még Olyan szép, olyan szép Olyan szép, szép Csillagfelezés Az egyik az enyém A másik a tied, az a szép Változik a táj A szép csillagod már Az is az enyém, az enyém már Kiürült az ég Minden csillag az enyém És mégsem ragyogok szebben Mint azzal az eggyel te az elején Még haza kell, hogy érj Lassan búcsút int az éj Oh, csillagfelezés! És te átláttad Hogy nincs helye a játszmáknak De mégis olyan szép, olyan szép Tőle ragyogott az ég és én Hogyha fáj De nem érdekel már Hogy másnak ég és én nem látom Talán én is kihunyhatok még Mindig pezseg a vérem Lentről indult, de már érzem a lázt Talán én is csillag vagyok Ha megbocsátasz kihunyhatok még Egész reggel lett már Hazafelé indultál És én elkísérlek Vagy te kísérsz, én csak azt remélem Ha álom ez és felriadok Látlak téged még csillagom Már alig rémlik milyen is vagy Arcod van, de fényed olyan nagy A fényed oly nagy A fényed oly nagy Talán én is kihunyhatok még Talán én is csillag vagyok, ha megbocsátasz kihunyhatok még