Nagybetûs ünnepek után Lassan alszik el az ország Vihar elõtti éjszakán A lelkek szennyesét mossák Arctalan, szomorú katonák Ülnek a pályaudvaron Mitõl olyan mogorvák Jobb, ha nem is tudom Két öreg áll a fal elõtt Szemükbe nevet egy plakát: ""Bízzunk a közös jövõben!"" Az idõ nem ismétli magát A fagyó-fogyó mosolyok Tudom, nem nekem szólnak Új lapot ír a történelem Majd egyszer, sajnos nem holnap Ki állította meg az órát? Nehéz idõk jönnek Másik Magyarország Félek tõled Tudom, hogy szólni kell, vagy lépni De arcomba robotok néznek Nyelvük magyar, szívük idegen Nem tagadom le, hogy félek Nem tudom, mit tudnak rólam A kódjukat nem ismerem Mellettem suttog valaki: ""Nem bírom tovább, Istenem!"" Turisták isznak, nevetnek Sietnek felemelt fejjel Nem tudom, miben bíznak Nem rájuk vár ez a reggel Nézik a lányokat, a várost A sok büszke szõke részeg Hajnal van már és remélem Hogy álmodtam az egészet Ki állította meg az órát? Nehéz idõk jönnek Másik Magyarország Félek tõled Emlékeik tovább élnek Mindig mint az álmok Másik Magyarország Jó reggelt kívánok!