Édes anyám, kedves anyám, csak az az én kérésem,
Ünnepi gúnyát, a legszebbiket varrassa meg nékem.
Szedjen a kertünk légvégébe rozmaringot, egy szakajtót,
Fogadja fel az összes cigányt, ki életében zenész volt.
Mer' induljon hát a nászmenet,
A templomnak kapujáig dalolva megyek,
Száz babám volt, csípje meg a dér,
Megjavult a falu rossza a te kedvedért.
Induljon hát a nászmenet,
A templomnak kapujáig dalolva megyek,
Száz babám volt, csípje meg a dér,
Megjavult a falu rossza a te kedvedért.
Szerettem én, szőkét, barnát, vöröset és feketét,
A legszebbiket hogy elvegyem, megkérettem a kezét.
Fáj a fejem, édesanyám, három doktort kerítsen,
Hogy azt a kislányt, a legszebbiket, nehogy megkeserítsem.
Induljon hát a nászmenet,
A templomnak kapujáig dalolva megyek,
Száz babám volt, csípje meg a dér,
Megjavult a falu rossza, a te kedvedért.
Induljon hát a nászmenet,
A templomnak kapujáig dalolva megyek,
Száz babám volt, csípje meg a dér,
Megjavult a falu rossza, a te kedvedért.
Induljon hát a nászmenet,
A templomnak kapujáig dalolva megyek,
Száz babám volt, csípje meg a dér,
Megjavult a falu rossza, a te kedvedért.
Induljon hát a nászmenet,
A templomnak kapujáig dalolva megyek,
Száz babám volt, csípje meg a dér,
Megjavult a falu rossza, a te kedvedért.
Induljon hát a nászmenet,
A templomnak kapujáig dalolva megyek,
Száz babám volt, csípje meg a dér,
Megjavult a falu rossza, a te kedvedért.