És évről évre, hétről hétre, napról napra folysz tovább Előre kitaposott medrekben Bízz, és hidd bátran, mindig akad egy társ Két kézzel tapinthatod arccal a sárban Hátadon a lábnyomát Színes példákon felbuzdulva fellegváraidat tervezed Még nem elég nagy a mámor, ezért felfogod, ez sehová sem vezet Mosolyt adsz és pofonokat kapsz Kapaszkodsz, de mégis lent maradsz Megfogadod, hogy többé nem adsz Csak elveszel, igen, ez leszel Két kézzel markolsz a kihagyott jóba Múltadat készülsz húzni karóba Fájdalomcsillapítók után nyúlsz Teljes gyógyulást tervezed Szokásos álruhádat másokat hitegetve újra magadra veszed Tükröd helyére szekrényt toltál Benne tartod, ami akkor voltál Mikor attól rettegtél, hogy ez leszel és elveszel És évről évre, hétről hétre, napról napra folysz tovább Az általad kitaposott mederben Visszhangok nevedet ordítják Sosem fogod tudni lemosni a hátadról a lábnyomát