Kár elsütnöd, ne fordítsd felém Tedd el inkább, hisz mindez haszontalan Lehet, hogy rajta sem maradnék Csak lógok a csipeszeiden A vöröses köd közepén Mást hívsz életre Csak várd, hogy fohászkodok Hogy hadd legyek újra Önbecsülésed megmaradásának vésztartaléka Egy halovány gyertya a reszketőnek Vonalai a sarokban rendeződnek Szükség esetén ennyi is elég És számol, számol addig a napig Míg bele nem pusztulnak azok, akik Akik miatt virraszt és lámpásuk szegezi őt faltól falig És vár, és fohászkodik Hogy hadd legyen újra Önbecsülésed megmaradásának vésztartaléka (De ne felejtsd el) Elárultatott, elvékonyodott valaki más helyett De egyszer feláll Átsüvölt önnön maga felett Pár pofon után az emlékezetem túl gyakran kihagy Tegnap itt aludtál Ma meg azt sem tudom, hogy ki vagy Kár elsütnöd, ne fordítsd felém Tedd el inkább, hisz mindez haszontalan Lehet, hogy rajta sem maradnék Csak lógok a csipeszeiden A vöröses köd közepén Mást hívsz életre, te hívtál életre