Fogd fel épp ésszel, Hogyamit szerettél rég elvetélt, S már csak magadat látod a késben, Vért izzadva hamis elvekért Ha ifjú a szívedben, A láng sugarú nyár... Jön majd az Ősz, ami eltemet Szét rágja a lelkedet Már én sem vagyok a régi, Ellep a gyűlölet Vagy még inkább az undor Itt maradok nélküled Felejtsd el a nevem... Nyugodt szívvel vágok a szavadba Büszkén zuhanunk a szabadba Minden éjjel durván beszakadva Mert nappal kispadra ültetnek De ők is csak attól függhetnek Amit a fejükbe elültetnek Minden éj után eljön az újabb holnap De olyan mint te még nem volt akit Ennyire (mond el hogy mennyire) gyűlöltem volna Barangoljunk a pszichénkben... Már én sem vagyok a régi, Ellep a gyűlölet Vagy még inkább az undor Itt maradok nélküled Hát felejtsd el a nevem...