Gyönge ágam, édes párom,
Már enyémnek tudtalak -
Távolodsz mint könnyü álom -
Minek is bántottalak?
Minden napom tél borúja,
Minden éjem új halál.
Csak a hideg kályha zúgja:
édes párom mit csinál?
Szivedet kis mécsnek véltem,
Mely egy légynek is örül -
Most érzem csak, vaksötétben,
Hogy lángerdő vett körül.
Fázom, nincs egy langy lehellet,
Minden puszta, pőre, holt.
Most hogy elfogy a szerelmed,
Most tudom csak: mennyi volt.
Te megbántott kedves lélek,
Jó hogy nem vagy gyermekem,
Hátha néha megvernélek
S fájna néked és nekem.
Jó hogy nem vagy cirmos macskám,
Amílyen gonosz vagyok.
Akár kútba ugorhatnám,
önmagamba fulladok.
Majd ha nyárfa-testben élek,
Rezgő lombbal hintelek,
Majd ha árny leszek, kisérlek,
Ha koporsó, rejtelek,
Ha tűz leszek, melengetlek,
Ha fény leszek, áldalak,
Ember vagyok és szeretlek,
Minek is bántottalak?