Nem tudod, hogy szeretsz-e, De ha úgy van, és lehetne, Néha kiülhetnénk ketten kicsit nosztalgiázni. Ihatnál a boromból, És ha benned is a szív tombol Nekem eshetnél romantikázni. A nyelveddel hullámokat csaphatnál, És aztán olyat mondhatnál, hogy Szeress engem... Forogjunk lepedőkben, Mint üzletember szeretőkben. Feküdj rám és vessz el bennem. Aztán hagyjuk abba hirtelen És legyen olyan nincstelen minden érzés, Benned és bennem... És igyunk még, és hogyha úgyvan Érezzük, hogy minden pontban egyezünk, Hogy aztán elvezesse... Az érzéseket, tőlünk messze, Hogy a távolságban úgy szeresse egymást A két kis érzés, ahogy itt úgyse szeretné. És ha majd visszajöttek, és már ők is bennünk ülnek, Koronázzuk füstöt fújva ezt a szép kis estét.