Nézd milyen monoton lett az élet, Este van, s már megint ébren Fogaimmal harcolok, egy hang lecsesz, Hogy nem mosom eleget a gondolatokat, Melyek megszületnek nap mint nap a fejemben: Szétszednek. Mindig, mikor a buszon fejtem a világot Ablaka képzelt szobánk, ahol csak a por a gond Meg a szétdobált szennyes ruhák. Ott hevernek a földön és az asztalon, A halált eljátszani, akarod? Szétszedhetsz Szétszedhetsz Szétszedhetsz A képzelt szobánkban vagy akárhol Szétszedhetsz Szétszedhetsz Szétszedhetsz A képzelt szobánkban vagy akárhol Szétszedhetsz Szétszedhetsz Szétszedhetsz A képzelt szobánkban vagy akárhol Szétszedhetsz Szétszedhetsz Szétszedhetsz A képzelt szobánkban vagy akárhol Szétszedhetsz Szétszedhetsz Szétszedhetsz A képzelt szobánkban vagy akárhol