A semmi hátán kapaszkodva
Súgd meg nekem, miért à gy legyen
A hosszú útra, újra meg újra
Miért jössz velem, nem kérdezem
Persze, hogy nem kérdezem
Bárhol élsz is a nagyvilágban,
Ne áltasd magad – csak ott vagy szabad –
Az igazi rabság a hontalanság
Hát nem kérdezem, miért jössz velem
Persze, hogy nem kérdezem
Mert nekünk ott van az otthonunk,
Ahol gyermekként játszottunk
Apánk az ajtóban állt, anyánk étellel várt
Ahol ébren is álmodtunk
Ahol a harangok hangja szállt
Ahol nagyapánk háza állt
Ahol szó volt a szó, hol a rossz is túl jó
Ez az egy út, mi járható
Lehetsz gazdag, lehetsz szegény
Lényegtelen, hidd el nekem
A hazád nélkül, senki sem vagy
Nincs már helyed, nincs életed,
Jöttment lett a bélyeged
Hideg télben, az esti szélben
A szó megszakad, benned ragad
A fenyŠszà ne, a kenyér à ze
Az Šsök dala, a szà ved szava,
A szülŠföld hà v haza